Leírás

Hidas Antal Kossuth-díjas költő, író a századfordulón született nagy családos cipész gyermekeként. A család egyéves korában felköltözik Budapestre, s ettől kezdve éli a küzdelmekben és örömökben egyaránt gazdag, nehéz proletársorsot. Forradalmi nézeteiért középiskolai tanulmányait abba kell hagynia, s alkalmi munkás, majd gyári munkás lesz. 1919-ben, a magyar proletárforradalom idején, egy pályázaton díjat nyerve, felvételt nyer a Munkás Egyetemre. A forradalom bukása után Szlovákiába emigrál, s itt állandó munkatársa lesz a különböző munkáslapoknak. Első, az elbukott forradalmat sirató költeményei az Új utak című folyóiratban, 1919 őszén még idehaza látnak napvilágot, első verseskötete, Az ellenforradalom földjén pedig 1925-ben Bécsben jelenik meg a KMP kiadásában. Irodalmi művekben és mozgalmi munkában egyformán gazdag életét nehezen foghatjuk be egy szűkre méretezett életrajzba: 1923-25 között ismét itthon dolgozik legálisan és illegálisan, 1925-ben ismét menekülnie kell az országból, s előbb Bécsben, majd Berlinben él, végül 1926 tavaszán Moszkvába kerül, ahol a Magyar Forradalmi Írók és Művészek Szövetségének titkára, a Nemzetközi Szépirodalom című folyóirat szerkesztője, s jelentős szerepe van a Sarló és kalapács évkönyv, majd az azonos című folyóirat létrehozásában.
Hidas Antal kommunista költőként tudatosan és cselekvően szolgálja a forradalmat, a társadalmi valóság pontos ábrázolása mozgósítóan lendületes érzelmi töltéssel párosul verseiben. Ennek eredményeként számos megzenésített verse – mint a Vörös Csepel, Salgótarjáni induló, A harcban nem szabad megállni – a magyar munkásmozgalom leghíresebb “népdalává” válik, s ma is éneklik. A fasizmus előretörésének idején Európa jobbik feléhez fellebbez a háború vízióinak megelevenítésével, a forradalmi hit és humánum magasrendű költői megformálásával.
Mint prózaíró is jelentős alkotó. Verseivel egyidőben már kora ifjúságában megjelennek novellái, melyek koncepciózus valóságlátásról, gazdag emberismeretről és szenvedélyes életszeretetről tanúskodnak. Regényciklusának első része, a Ficzek úr (1937) Moszkvában, második része, a Márton és barátai (1958), valamint harmadik része, a Más muzsika kell (1967) Budapesten, hazaköltözése után jelent meg. E háromrészes, egyenként is több kötetet számláló alkotás, szocialista realizmusunk egyik legnagyobb vállalkozása, a század eleji Budapest és az első világháború éveinek színes és gazdag tablója, amelyben lírai fogantatású életrajzi elemek humorban gazdag jelenetekkel és figurákkal párosulnak. Ez a sajátos művészi atmoszféra hozza emberközelbe a mai olvasóhoz a ma már történelmi korszaknak számító világot.
Hidas Antal a második világháború után egy ideig még a Szovjetunióban élt, s többek között a magyar irodalom népszerűsítésével foglalkozott. Fáradhatatlan munkája eredményeként több mint félszáz magyar költő és prózaíró – Bornemisza Pétertől Móricz Zsigmondig – művei jelentek meg orosz nyelven, a szovjet népek költői közül pedig számosan magyar nyelven.
Új lírai kötete, a Hold iramlott, nap sütött szerves folytatása az 1970-ben napvilágot látott Villanások és villongások-nak. A szinte egyetlen verssé szerkesztett kötet – a versek legtöbbjének címe sincs – egymásba fonódó, összetett, gondolatokban és érzelmekben, lírai hangulatokban és humorban gazdag meditáció, amelyben a költő igényes felelősségérzete, páratlan vitalitása, érzelemgazdag világa körvonalazódik.