Leírás

Báger Gusztáv élő költészete

Báger Gusztáv multi-talentum. Írásainak szövegen túli rendezőelvük van. S az ihletettség ilyesfajta irányulása mindig spiritualizálja a műfaji-formai határokat. A contempolaritas eszméjét alkalmazó erudíció sugárzik át minden versén. Az aufklérung és a reneszánsz reprezentánsaként egyfajta új típusú modernség képviselője ő, aki a korrodáló költészet tradíciókból egy, a korábbiaknál elevenebb, világot szőtt.

Bágernek szinte minden verse a legmeggondolkodtatóbb elgondolásba történő ugrás. (Heidegger szavaival. „Az által tanuljuk a gondolkodást, hogy ügyelünk arra, ami elgondolkodtat.”)

Mindig van egy-egy narratíva a félhosszú verseiben, magyarán: „visszahozta” a történetet a versbe, amit a nagyérdemű a modernitásban éppen a kilúgozódott szépprózából hiányolt. A verskészítésnél nem szerepel a recepten a hozzávalók között a történet. Báger mégis szereti ezt az ízesítési módot. A képek és a fogalmi felfedezések mindig kapcsolódnak valamilyen jeles eseményhez, beszélgetéshez vagy emlékhez. (Vagy épp egy kedves személyhez.)

A Báger-vers nemcsak új arcát, új oldalát mutatja, amikor újraolvassuk, hanem maga a szöveg is föltesz egy-egy kérdést. S egyre inkább a legutóbbi négy termékeny év köteteiben. Mondtam-e? 2013. Edzésterv, 2014. Zongorahangoló, 2015, Találgatom, mit üzensz, 2016.

S amit minden értelmezés és elemzés fölemleget, a közgazdászi és a lírai én egysége mára már kiküszöbölt minden alkati inkonzisztenciát. A didaxis és a tételesség veszélye elhárult. Báger oldottabb és reflektáltabb, mint született nem-pénzügyes kortársai, és ha a szenzibilitás megágyaz, még abszurdabban emelkedettebb is, mint a szecesszió köpönyegéből kibújt poszt-avantgárd teoretikusok.

S a fenti kötetekben is folytatódik, ami a Míg leírom, felébredek című kötetben elkezdődött. Főként Az olvasni tudók árulása és a Wagner a frizsiderben ciklusok építették kia további koncepció biztos alapjait. „A zárójelek között egy út. Autóút. A fikcionalitás tere. Pódiuma…

A valóság és a fantázia egybenyitott hajói, akár egy költészeti templom, adják meg Báger szöveg-építményeinek öblös ornamentikáját. És ott van a háttérben az akusztikai tudattalan, amely, mint egy tárna, megírásra érdemes ásványokat rejt….

​Végre van egy organikus és praktikus elme a magyar költészetben, akinek az életszemlélete, formakultúrája, világlátása és stílusa egymásba simuló és csomómentes textúrát teremt…”

(Kántor Zsolt)