Leírás

Bálint Lajos (1886–1974) műkritikus, dramaturg, író, műfordító, publicista volt. Bálint Lajos Újpesten született, anyja korábban színésznő volt, de a fia születésekor már nem játszott, és igyekezett ezt a múltat el is titkolni előle. Nem járt sikerrel: Bálint és a színház gyorsan egymásra találtak. A kapcsolat színikritikákkal kezdődött, majd Bálint hamarosan, 1904-ben az induló Thália Társaság megalapítói közé tartozott, 1906-ig a társaság titkára volt. 1910-től a Magyar Hírlap színházi kritikusa volt, a lap képzőművészeti rovatában is megjelentek kritikái 1915-ig. Ezen időszak alatt – és részben ezt követően – munkatársa volt A Hét és a Világ című lapoknak is. 1915-ben a budapesti Nemzeti Színházba került, ahol színházi titkárként és dramaturgként dolgozott (1922-ig). A Tanácsköztársaság idején megbízást kapott egy bizottság tagjaként az orfeumok, cirkuszok, mutatványosok, varieték, dalcsarnokok „rendbe tételére”, majd a „nyári színházakat” összefogó kollektív színtársulat igazgatója lett. 1920-tól a Genius könyvkiadó irodalmi vezetője volt.
1935-ben a Nemzeti Színháztól elbocsátották. Ez már Németh Antal igazgatóságának ideje, aki nagy elődök után kapta meg az igazgatói megbízást. A Nemzeti Színházból történt elbocsátása után Bálintot Hevesi Sándor foglalkoztatta 1939 tavaszáig a Magyar Színháznál dramaturgként. 1942-ben a Goldmark-teremben mutatták be „Támár” című színjátékát, amely könyvalakban is megjelent.Az 1944–1945-ös budapesti bujkálás után, 1945–1947 között a Magyar Írók Szövetsége ügyvezető titkára, 1953-tól nyugdíjazásáig a Szerzői Jogvédő Hivatal igazgatóhelyettese volt. Több drámáját előadták, és két új mű társszerzője is volt. A művészek világát bemutató írásai nagy közönségsikert arattak.