Leírás

A kötet elkészítésében közreműködött felesége Kemény Katalin (1909-2004) író, művészet-történész is, akit 1937-ben vett feleségül és nem csak az életben az alkotásban is társa lett. A tudományos alapossággal megírt művet valaki más helyett írta a Fővárosi Könyvtár könyvtárosaként pénzért.

„Megjelent a tiszántúli református egyházkerület sajtóalapjának támogatásával”. A ritkán fellelhető kötet ismert dedikált példányainak mindegyikét a szerző, Hamvas Béla látta el kézjegyével Pál Antal álnéven (lásd. PIM. Gulyás Pálnak dedikált példány). Az állandó pénzszűkében lévő házaspár a kötetért kapott pénzből „királyian” töltött el egy nyarat az Adrián. Hamvas, Pál Antal könyvéhez dicsérő ismertetőt is írt, amely a Magyar Protestáns Szemlében és a Magyar Psychológiai Szemlében látott napvilágot.

“…Pál Antal debreceni teológus hallgató neve alatt megjelent, valójában Hamvas Béla és Kemény Katalin által közösen írt Bevezetés a modern karakterológiába c. könyv önrecenzióját.
A disszertáció, amely Pál Antal felkérésre készült, s akivel Hamvas Béla egészen a ’60-as évekig baráti kapcsolatban maradt, a Ludwig Klages nyomán induló tudományos karakterológia sok szálon futó összefoglalását adja, amelyben Hamvas lényeges fejezeteket szentelt az olyan, számára korábban is kiemelt jelentőségű gondolkozóknak, mint Nietzsche, Dilthey, Klages, Jung vagy Jaspers.” (Palkovics Tibor: Az élet szellemi alapvetése – Hamvas Béla Közös életrend című kötetéhez) (frissítve: 2023.02.13.)

“Ez a kis könyv a szerző részéről azt jelenti, hogy a fölfedezés öröme teljesen elragadta és valósággal tombol abban a látszólagos gazdagságban, amely a modern karakterológia tényleg sokszínű, tarka és néha friss elméleti áradata. Igaz, van itt min csodálkozni: talán nemcsak a vásári összevisszaságon és azon, hogy a többszáz szerző között kettő sincs, akinek feltevése vagy elmélete vagy rendszere, – akárminek lehet nevezni, mert egyik sem, – csak egyetlen pontban is megegyezzék. Ez a könyv el van ragadtatva attól, hogy ennyi karakterológia van, hogy van francia, angol, német, van analitikus, klinikai, metafizikai, konstruktív, exisztenciális, szellemtudományi, – egészen beleszédül a sok névbe, tetszeleg abban, hogy a rendszereket és elméleteket vázlataikban közli, ismertet, magyaráz, összefüggéseket gondol el és talán egységet is óhajtana. Könyve a modern embernek azt a stádiumát jelenti, amely már kidugja fejét az iskolás és exisztenciátlan unalomból. Ebből a szempontból nemcsak jó a könyv, hanem hasznos is. Különösen a most tanuló fiatalember veszi hasznát. Ezt a fiatalabb érdeklődőt magával is ragadja, – éppen sokszerűségével, gazdagságával és széles körben folytatott megfigyeléseivel. S ha van a könyvnek igazi gondolkozói erénye, úgy az is itt fekszik: mintha a szerző nem annyira egységesítő filozófus, hanem éppen ellenkezőleg: – botanikus lenne, aki a növényvilág változatosságában és közös nevezőre hozhatatlanságában gyönyörködik. Aki megremeg az örömtől, amikor látja, hogy ennyire és milyen nagy mértékben és visszavonhatatlanul különbözünk és alig van néhány szál, amely bennünket egybefűz. A lét császári bőkezűsége és elvakító tündöklése a sokszerűségben. Ez annak a gondolkozónak is hasznára lehet, aki a modern karakterológián, mint az emberi lét megértési kísérletén esetleg már túl van.”