Leírás

A fordított illemtanok divatja főleg Németországban és főleg a XVI. században terjedt el. Nem kis része volt ebben Friedrich Dedekindnek, aki a már korábban is létezett Gróbián (‘fajankó’) figurájába új életet lehelve megalkotta a maga humanista szemléletű, természetesen latin nyelvű, ámde a fekália-költészettől, az alantasabb humortól, a malacságoktól legkevésbé sem mentes művét. Az ő Grobiánusa az illetlenség tanítómestere, nem népi figura, hanem polgártanár, meglehetősen sajátos tantárggyal. A humanista encomium ezen alfaja, a grobiánus irodalom, azután szédületes karriert futott be Németországban, majd egész Európában. E műfaj terméke, Dedekind művének távoli, provinciális rokona Csáktornyai Mátyásnak a XVI. század kilencvenes éveiben, Kolozsvárott megjelent versezete. Meglepő módon Európában az első, nem német nyelvű grobiánus anti-illemtan, a hazai viszonyokra igazított magyarítás. Csáktornyai műve a XVI. századi hazai szokások, illőségek és főként illetlenségek, továbbá a korabeli magyar szólások egyedülálló forrása. Az illemtan paródiája egy olyan korból, amikor illemtant még nem írtak magyarul; tegyük hozzá: még századokig nem… Sajtó alá rendezte és a bevezető tanulmányt írta: Köszeghy Péter.