Leírás

A szellem hídverőjének, a jugoszláv irodalom magyar nagykövetének nevezik Csuka Zoltánt, a kiváló írót és költőt, irodalomszervezőt és műfordítót. Joggal, mert idestova fél évszázada igyekszik törleszteni a magyar irodalom Jovan Jovanović Zmaj iránti adósságát, s ez alatt az ötven én alatt számtalan fordításával ajándékozta meg az olvasókat. A százhoz közeledik az általa átültetett alkotások száma: háromszáz ív próza és huszonötezer verssor fordítása már magában véve is olyan kivételes életmű, amelyhez fogható kevés van, s amelynek révén az irodalomtörténete az írás igazi elhivatottjai között tartaná számon. De Csuka Zoltán ezenkívül legjelentősebb expresszionista költőnk, jó néhány verseskötetet is megjelentetett és seregnyi folyóiratot szerkesztett, irodalmunk első műhelyalapítója, könyvkiadásunk első kezdeményezője, a vajdasági magyar írók első antológiájának szerkesztője. Első munkái ugyan Pécsett jelentek meg, de már egy évvel később, 1921-ben Jugoszláviában szervezte az irodalmi életet. És nem sokkal később megkezdte műfordítói tevékenységét, amelynek során mindig arra törekedett, hogy művészi hitelességgel adja vissza az eredeti vers, novella, regény vagy színdarab szépségét, a szerbhorvát, szlovén és macedón nyelv ritmusát és dallamosságát. A hídverés nemes szándéka vezérelte, a hídépítés, amelyre oly korán elkötelezte magát. E sok szívósságot és alázatot követelő munkának méltó koronája a jugoszláv népek háború utáni első irodalomtörténete, amelyet ugyancsak ő írt. Ezt a sokrétű és gazdag életet ismerheti meg az olvasó ebből a könyvből. Annak az írónak a gyermek – és legénykorát, aki – noha csaknem négy évtizede nem él közöttünk – szervesen hozzátartozik a jugoszláviai magyar irodalomhoz, mert egy életen át hű maradt szülőföldjéhez: e táj és szellemi közösség örökségéhez.