Leírás

Concha Győző a magyar közjogtudomány egyik jelentős képviselője, a politika és alkotmányelmélet konzervatív felfogású művelője, akinek eszméi hosszú ideig befolyásolták a hivatalos jogi felfogást. Széles körű munkássága az államelmélet, az alkotmányjog és a közigazgatás-tudomány kérdéseit fogta át. A 19. század végén fellendült jogfilozófiai gondolkodás pozitivista eszméivel szemben lépett fel. Legfontosabb tétele az állam eszmei, erkölcsi és jogi szerepének felértékelése volt. Hangoztatta az emberi szabadság elvét, ugyanakkor azt tanította, hogy az ember eszméje lényegileg a nemzetben, az pedig az államban valósul meg. Felfogásában a nemzet nem mint kultúrközösség, hanem mint állam jelenik meg, mert a nemzet lényege az államalkotás.

Concha a magyar politikai gondolkodásban először, a nemzetközi tudománytörténetben az elsők között tett kísérletet arra, hogy a politikára vonatkozó rendszerezett tudást kiemelje az államtudományok közül, és önálló alapra helyezze. Fő műve, a Politika, melynek az alkotmánytanról szóló első kötetével kiérdemelte az MTA nagyjutalmát. A közigazgatással foglalkozó második kötettel Sztrókay-díjat nyert. E mű az újkori európai és amerikai tudományág kialakulásával egyidejűleg megjelenő, eredeti alkotás, amellyel a magyarországi politikatudomány története kezdődött. Concha fontosnak tartotta a magyar politikai gondolkodás történetének felkutatását is, de mint egykori bencés diák, fogékony volt vallásügyi és teológiai kérdések iránt is. Számos írása közjogi, továbbá közigazgatási kérdésekkel foglalkozott. Tanulmányainak jelentős része a Budapesti Szemlében jelent meg, de jó néhány más folyóiratba is publikált. Élete végén ezek összegyűjtésével foglalkozott.

Jeles szakirodalmi munkássága miatt a Magyar Tudományos Akadémia 1886-ban levelező taggá választotta. 1900-ban rendes tag lett, 1913–1919 között a II. osztály (Filozófiai, jog- és történettudományi) elnöke. 1914-től igazgatótanácsi tag, 1922-től, valamint 1925-1929 között a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke (másodelnök) és igazgatósági tagja volt, 1931-től tiszteleti tag.

A neves tudós 1913-tól 1918-ig a főrendiház, 1927-től a felsőház örökös tagjaként az Országos Legfelsőbb Fegyelmi Bíróság munkájában is részt vett. 1916-ban a Szent István Akadémia tiszteletbeli tagja lett, 1916 és 1922 között a II. Osztály (Filozófiai, jog- és történettudományi) elnöke, 1922-től másodelnöke. Elméleti munkássága alapján beválasztották a Magyar Filozófiai Társaság választmányi tagjai közé is.