Leírás

“A Szép Anna lakodalma és a népmese-ciklus Kónya Lajosnak egyetlen epikus költeménye jelent meg, a Szép Anna lakodalma, 1950-ben. Verses mesének nevezett népies kiseposzról van szó, amely egy Phaedrus-mese alapján dolgoz fel egy a XX. századba is hitelesen beilleszthető, örökérvényű paraszti történetet. 1950-ben ennek a politikai időszerűségét az a cél adta, hogy az új, a dolgozó osztályok életét bemutató költészet megteremtse a teljes értékű epikát is; a nagyon szép részleteket tartalmazó, tökéletes miliőjű kiseposzt ez az átpolitizálás sajnos egészében elrontotta azzal, hogy egy aktualizáló, erőltetett utolsó éneket kapott vörös faroknak. (És mégsem mentette meg attól, hogy apolitikus volta miatt támadják: éppen az egyébként jóbarát és eszmetárs Kuczka Péter kritikája hányta először a költő szemére, hogy a múltban gyökerező, osztályöntudat nélküli verses mesét írt. Hogy a mű az akkori közélet számára fontos volt, azt az mutatja, hogy erről nagy irodalmi vita bontakozott ki, amelynek végén szerencsére a józan ész és Kónya győzött arra az egyszerű igazságra hivatkozva, hogy a történet legalább 2500 éves, akkor pedig még nem lehettek osztályöntudatos marxista parasztok…)”