Leírás
Koós Ferencz, mint Kossuth-huszár a deés-kolozsvári hadosztályban küzdött.
1849 után bujdosott; majd a marosvásárhelyi Török-Horváth-Gaálféle összeesküvés miatt 1852. jún. 13. bezáratván, fogva volt hat hétig. Miután a papi pályát bevégezte, két évig maradt a kollegiumban, hol könyvtárnokoskodott és osztálytanító volt. Innét 1854-ben meghívatott a zilált helyzetben levő bukaresti ev. ref. egyház papjának és ezen állomást 1855. ápr. 1. el is foglalta. Hogy egyházát a román kormány és az idegenek előtt képviselhesse, megtanulta a német, román és franczia nyelveket. Hívei szeretetét csakhamar megnyerte; híveit felkereste házuknál és oktatta őket ott is.
1856-ban építette és szereltette fel a bukaresti ev. ref. magyar iskolát; 1857-ben öntette a két új harangot, 1858-ban közbenjárására az egyház ingyen temetőhelyet kapott. 1863–66-ig építette egyházával a pompás templomot; az építéshez megkivántató pénz nagy részét két év alatt maga gyűjtötte össze Erdélyben és Magyarországon; sőt felkereste Kuza fejedelem nejét, ki száz aranyat adott e czélra s jelenlétével emelte a templomszentelés ünnepélyét. 1857-ben alapította a Honnia magyar olvasókört, mely után később megalakult az iparos egylet. E két egyletből és a szintén K. által alapított temetkezési társulatból alakult aztán a bukaresti magyar társulat. Később megkeserítették ottlétét és e miatt 1869. jún. 12. visszament a magyar hazába. 1870-ben a dévai állami tanítóképző igazgatójává neveztetett ki; három év mulva Máramaros-Szigetre helyeztetett át ugyancsak az ottani tanítóképző igazgatójává.
1876-ban Besztercze-Naszódmegye tanfelügyelőjévé neveztetett ki; 1878. Brassó- s Fogarasmegye tanfelügyelője lett; 1881. Fogaras külön tanfelügyelöt kapott és ő Brassómegye tanfelügyelőjének maradt meg. Rábeszélésére kerületében hat község elfogadta az állami iskolát; a tanítók nejeivel, államsegély mellett, taníttatta a női munkát és a községekben óvóintézeteket állíttatott fel. 1862 óta a berlini magyar egyletnek, majd a brassó- és máramarosmegyei hivatalos tantestületeknek, a brassói polgári körnek tiszteletbeli tagja; az erdélyi magyar közművelődési egylet brassói fiók-körének 1885 óta elnöke s 1888 óta az erdélyi evang. ref. egyház közgyűlésén a romániai ev. ref. egyháznak világi képviselője. Ő felsége 1883-ban kir. tanácsosnak nevezte ki. 1893-ban nyugdíjaztatott és azóta Kolozsvárt élt.