Leírás

Jó olvasó, élj jól! – Ígyen írta vala Epiktétosz-fordításának prológusa fölé a zsoltárfordító Thordai János, a kolozsvári unitárius kollégium valahai professzora. Utólag talán hozzátenném, hogy: „Élj jobban, több jó szerencsékkel!” Magamnál is, kinek régi magyar irodalmi jegyzetei és cédulái mostanra immár összekeveredtek, elvegyültek, elvesztek valamint szétszórattattak négy erdélyi város között, mikéntha rabló, kéziratokkal rakott könyvesházakat fölprédáló, láthatatlan zsoldoshadak vonultak volna otthonaimon és életeimen keresztül, mindvégig makacsul nyomomban tobzódván.Ami maradt: emez egyetlen könyv; illetőleg e kötetecske gerincét képező, akár tudós elméből is eredeztethető diploma-dolgozat, mely még 1984 tavaszán keletkezett volt Kolozsvárott…

A Szatmárnémetiben született Kovács András Ferenc (1959) alighanem a legismertebb és legnépszerűbb romániai magyar költő napjainkban. Isten áldotta, sokoldalú tehetség: Weöres Sándor óta nincs nála más korokba, más “én”-ekbe virtuózabban belehelyezkedni képes mester. De nemcsak a magyar költői nyelv köszönhet sokat Kovács András Ferencnek. Most 1984-ben készült kolozsvári diploma-dolgozatát adta ki Csipkébűl tekert gúzs címmel (Marosvásárhely, Mentor Kiadó, 2000), és A magyar manierizmus kérdésköréhez fűzött jegyzeteket közrefogta a küllemét tekintve is szép könyvben a maga manierista modorú verskáprázataival.