Leírás

Etelkáját II. József császár erőszakos rendeleteinek hatása alatt 1786-ban írta a szerző, de két esztendeig kellett várakoznia, míg végre meg tudta rá kapni a cenzori imprimaturt. Az óvatos budai cenzor nem merte engedélyezni a kinyomatást, mert észrevette, hogy a regény II. József kormányrendszere ellen irányul; Dugonics András végre is kénytelen volt személyes érintkezésbe lépni vele s akkor – a bosszús szerző följegyzése szerint – ezen kicsapott jezsuitának kifakadott bögye és azt mondotta, hogy néki ugyan a könyv nagyon tetszene, de mivel a mostani császárunknak igazgatása úgy le volna benne festve, hogy azt, ki szemes volna, elégképen által láthatná, ő a könyvet nem merné jóváhagyni, mert őtet a császár kenyerétől megfosztaná. Kért osztán nagy esedezéssel, hogy Bécsbe küldeném. Ott nem félnének úgy, mivel több könyveknek kinyomtatására szabadságot adtatanak, melyeket Magyarországian ki nem mertek volna nyomtattatni». Visszavette kéziratát, rábízta egyik rendtársára, Horányi Elekre, ez Bécsbe utazott s az ottani cenzorok egyikétől három nap alatt megnyerte az imprimaturt. Így jelent meg a regény 1788-ban. Az első kiadás ezer példánya egy év alatt elfogyott, hallatlan siker abban az időben. A közönség ujjongott. Alig győzték megfelelő magasztaló kifejezésekkel tömjénezni az első eredeti magyar «román» szépségeit. Az úri leányok Etelkát választották eszményképül, az úri asszonyok Etelka névre kereszteltették újszülött leánygyermekeiket.