Leírás
Az elvontan hangzó cím csupa olyan helyre vonatkozik, ahová az olvasó maga is ellátogathat akár vonatjegygyel, akár be- vagy kilépési engedéllyel. Beülhet egy spanyol bikaviadalra, sétálhat egy jugoszláv tengerparti városkában vagy egy portugál monostorban, síelhet alpesi hegyoldalon, elhajózhat görög szigetre, megtekinthet marseille-i börtönt, befizethet jégpályára, lapozgathat a világban, mint egy képeskönyvben, nézelődés közben felfedheti saját történetét, ismerkedhet a hely szellemével. Jó kívülállónak lenni, idegennek a megújuló színfalak között: erre az ingerlő fiatalodási lehetőségre kíván emlékeztetni Karátson Endre és arra, hogy a hely szelleme mégis mindig rólunk beszél, térbeli idegenségünkre azért van szükségünk, hogy otthonosabbak legyünk – múltunkban, önmagunkban. 1967-ben Lelkigyakorlat címen megjelent novelláiban már a látható és láthatatlan Jánusz-arcú valósággal kísérletezett Karátson, s új kötetében rejtett szállal egybekötött szándékával kalauzol, az ott lezajló események zaklató meglepetéseire, szellemi fonákságára, erkölcsön túli, súlytalan tragikumára bízva a látogató élményének érvényességét.