Leírás

Juhász ​Ferenc Kossuth- és József Attila-díjas művész, a „kimondott teremtés” költője. Könyvének címével is kifejezi, hogy a költészet világegyetem a költő-lét egészében. A kötet kínálta szűkre szabott megmutatkozásban néhány versével az ötvenes évek megpróbáltatásokkal teli időszakát idézi. Ilyen A tékozló ország: „ Riadtság, rémület, s dac a szemekben, de több a néma alázat, / a félelem lombosodik” a Könyörgés középszerért… „Hallgasd meg végre panaszom: / e terhet én már nem bírom.” vagy A sejtelem harangjai: „Rettegek, de nem ütök” Közismert verse az archaikus beszédmódú Szarvas ének, melyben az átváltozás motívumát vegyítette a csodaszarvas mítosszal: „Ott állt az idő hegygerincén, / ott állt a mindenség torony-csücskén, / ott állt a titkok kapujában, / szarva-hegye a csillagokkal játszott” A Babonák napja csütörtök… az 56-ot követő korhangulat felidézése: „El kéne szaladni. / Itt kéne maradni.” A költő kitágítja a vers jelentését hasonlatokkal, asszociációk sorával, gondolati váltásokkal, az idő szeleteinek egymásra rétegezésével, így fejezve ki érzelmeinek szabad áramlását. Mindezek hatására a kép vízióvá válik, valóságos mitologikus világgá tágul, amelyben a mikrovilág épp úgy jelen van, mint a kozmosz. Új sorképzési módszert bevezető verse A tízmilliárd éves szív… Eposzai, melyekből részleteket olvashatunk: a Fekete saskirály, Éposz szonettekből. Az eposzok hősei egyszerű emberek, nagyszabásúvá a szenvedésük teszi őket, amelyet újra meg újra ellenpontoz a remény. Egyik legszebb verse a Rezi bordal: „Ne sírj ifjúság múlásán, / zúgó idő szárnyalásán.” A kötetet a költő addig megjelent műveinek felsorolása zárja.