Leírás
“Reményik álnéven írt irredenta-versei révén keltett első ízben országos feltűnést. Ezek a versek, – amelyekben az elvesztett haza egyéni élmény lett, a letiportság érzése egyéni fájdalom, a politikai harag egyéni vergődés és lázadás, – szimpatikusan emelkednek ki a vezércikk-mennydörgések és asztaltársasági búsongások kottájára írt, az igaz költészet garanciája nélkül versbecsempészett álirredenta-dörgededmek tömegéből. A nagy élmény, úgy látszik, mindörökre eldöntötte Reményik érzéseinek alapszinét. Legújabb kötetében alig egy-két vers hajlik el ebben az irányban, szinte óvakodik politikai költő lenni, – de a keserűség, reménytelenség, összeroppantság, s a befelé kényszerült vergődésekben szerzett ideges elfinomultság fekete szinei megfestik legegyénibb, leggyöngédebb érzéseit is. Mint egy fekete pohár, amely elsötétít mindent, amit beletöltenek: ha víz, ha bor, ha tokaji, ha vinkó…” (Nyugat, 1930)






