Leírás

Császár Ferenc (180z-1858) jogász, költő, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Papnak készült, de még felszentelése előtt kilépett a papnevelőből s Pesten és Zágrábban jogi tanulmányokat folytatott. 1830-40 között Fiuméban, 1840-től pesti váltótörvényszéki ülnök. 1846-ban a hétszemélyes tábla bírája lett. 1850-ben ügyvédi irodát nyitott és ugyanakkor megalapította és néhány hónapig szerk. a Pesti Naplót. 1853-tól az MTA ügyésze. 1853-56 között és 1857-től haláláig a Divatcsarnok, 1857-58-ban a Törvényszéki Lapok szerk.-je. 1845-ben a Kisfaludy Társ. tagjai közé választotta. 1845-ben éles hangú bírálatban támadta meg Petőfi költészetét, általában szemben állt a haladó népies irányú irodalmi törekvésekkel. Az ún. szalonköltészet szabályai szerint írt versei, olaszból készült műfordításai – amelyek sorában elsőként tolmácsolta m. nyelven Dante műveit – ma már csak történeti jelentőségűek.

“Császár a kritika terén sem volt kezdő. Már 25 éves korában tett kísérletet, s elég szokatlanul elméleti dolgozattal lépett föl. E fiatalkori tanulmánya, Kritikát érdeklő levelei nincs érdem nélkül: tanúságot tesz arról, hogy nemcsak igen nagyra becsülte a kritikát, hanem ismerte a műfaj nehézségeit és veszedelmeit is. Eredetiség és mélység nincs a kis füzetben, de hogy 1832-ben, Bajza kritikusi működésének fénykorában, mikor a Kritikai Lapok szigorú ítéletei és kemény polémiái maguk ellen lázították a közönséget, hangoztatni merte a kritika jogosságát és szükségességét,’ s épen ő, akinek fiatalkori költői kísérleteivel a kritika igen kíméletlenül bánt: az jó érzékének határozott jele…”