Leírás

Amikor a család végül is reménytelen esetnek nyilvánított, s a nagy kupaktanács tagjai azt javasolták, hogy legyek fényképész, ha már egyszer tanulni nem tudok, az egyik nagybátyámtól kölcsönkaptam egy tüköraknás gépet…

Nádas Péter, a fotográfus: Bár Nádas Pétert a világ elsősorban a kortárs magyar és világirodalom egyik legfontosabb írójaként ismeri (Emlékiratok könyve, Párhuzamos történetek), az ő vizuális látásmódja elválaszthatatlan a szövegeitől. Az 1960-as évek elején (1961 és 1963 között) valóban fotóriporterként dolgozott a Nők Lapja és a Pest Megyei Hírlap szerkesztőségében, miután elvégezte a fényképész szakiskolát. A Valamennyi fény (1999) az ő fotográfiai életművének egyik legfontosabb összegzése. A fekete-fehér képek nem melléktermékek vagy hobbifotók, hanem komoly művészeti alkotások. Nádas fotóira ugyanaz a hihetetlenül precíz, analitikus, a fény-árnyék viszonyokra és a textúrákra koncentráló figyelem jellemző, mint a mondataira. A könyv címe is erre a fotográfiai alapelemre, a fény jelenlétére és hiányára utal.

V. Bálint Éva (1947–2024) ismert magyar újságíró, színikritikus, a hazai kulturális újságírás meghatározó alakja volt (sokáig a Magyar Hírlap kulturális rovatának munkatársa). Kettejük kapcsolata szakmai és szellemi szempontból is izgalmas, hiszen az író egy értő kritikusnak, pályatársnak ajándékozta a kötetet. Emiatt hívják az ilyen könyveket asszociációs példánynak: a dedikáció bizonyítja két jelentős kulturális szereplő személyes kapcsolatát.

Nádas Péter Gombosszegen (egy apró Zala vármegyei faluban) él és alkot az 1980-as évek közepe óta. Ez a település az ő igazi szellemi és alkotói menedéke, otthona, és a mindennapi életének, irodalmi jelenlétének szerves része.