Leírás

Ötven év nem sok egy időálló színpadi mű pályafutásán. Ámde mi sokkal inkább a jubileumok, mint az igazi megbecsülés hazája vagyunk s így Madách Az ember tragédiáját is megünnepeltük egy gyengécske nemzetiszínházi felújítással és ezzel a hasznos kis jubileumi tájékoztatóval, mit Németh Antal írt Budapest városának megbízásából.

Kitünik belőle, hogy voltaképen nem sok történt a Tragédia körül. Paulay Ede szövegben megkurtította s «berendezte» a színpad számára. Nagyjában máig is az ő húzásaival játsszák és alig pár esztendeje, hogy némikép eltértek az <it+>ő rendezői felfogásától. Alig történt más, mint hogy időnkint új díszletek, kosztümök készültek; ahogyan múltak az évek, ezek a díszletek persze egyre «modernebbek» lettek, szinte automatikusan símultak hozzá egy frissebb, maibb festői látáshoz.</it+>

Kitünik belőle, hogy az egyetlen nevezetesebb állomás a Hevesi Sándor misztérium-rendezése 1926-ban. Bár a Tragédia semmikép sem misztérium. Madách nem volt hívő költő és Tragédiájának sokkal több köze van a tizenkilencedik század eszességéhez, tudós előítéleteihez és közhelyeihez mint valami misztikus szemlélődéshez. Az ő menyországa és paradicsoma csak kézenfekvő kellékei egy «filozófiai költeménynek», Ádámja és Évája nem a vallás ősi rejtelmeiből származnak, csak allegóriái egy «borongós bölcselkedő hajlamnak», ami Madáchot Sipőcz Jenő polgármester előszava szerint jellemzi… Mindegy. Hevesinek ez a rendezése mégis az egyetlen, mely felfogást, egységet és színpadi kifejezést hozott.

Németh könyve még a bécsi Burgtheater Tragédia-előadása előtt jelent meg. Pedig, éppen Németh könyve alapján, gyanítjuk, hogy ez az egyetlen külföldi előadás, ami följegyzésre méltó. (Nyugat, 1934)