Leírás

“KOMLÓS Aladár ; családi nevén Kredens (Alsósztregova, 1892. december 10. – Budapest, 1980. június 22.): író, költő, irodalomtörténész.

Palotai Erzsi férje. Komlós Aladár korai gyermekkorát Ipolytarnócon töltötte, 1899-ben családjával Losoncra költözött, az ottani gimnáziumban tanult. Tanára, Bodor Aladár megismertette Ady költészetével. Begyáts Lászlóval és Darvas Jánossal 1910-ben megjelentette a Bontakozó szárnyak című verseskötetet. 1910-től a budapesti egyetem magyar-latin szakán tanult, 1918-ban tanári vizsgát tett. A Galilei-kör tagja volt. Az 1. világháborúban megsebesült, 1918-ban olasz hadifogságba került. 1919 őszén visszatért Losoncra, majd néhány hónapig Kassán volt tanár. Egy cikke miatt a szlovák hatóságok elbocsátották állásából. Bécsbe költözött, a Bécsi Magyar Újság munkatársa lett, a Tűz című pozsonyi folyóiratban, az Újság Márai Sándor szerkesztette vasárnapi mellékletében, majd a Nyugatban és a Korunkban jelentek meg versei, bírálatai és tanulmányai. 1921-ben közreadta Voltam poéta én is című verseskötetét. Budapestre költözött, a zsidógimnáziumban tanár és irodalomkritikus lett. 1937-ben a csehszlovákiai Magyar Nap című baloldali újságnak adott nyilatkozata miatt a kormánypárti sajtó hajszát indított ellene, két esztendőre felfüggesztették állásából. A 2. világháború végén Bergen-Belsenbe deportálták, majd Svájcba került. 1945 őszén hazatérve jutott tudomására, hogy kéziratai elpusztultak. 1946-ban egyetemi magántanár lett a budapesti bölcsészkaron. 1950-ben elmozdították az egyetemről, középiskolában tanított. 1956-ban az MTA Irodalomtörténeti Intézetének munkatársa, majd osztályvezetője lett. Az irodalomtudomány doktora (1954); Állami díjas (1973). 1962-ben nyugalomba vonult.
Költőként kezdte pályáját, a „nyugatosok” tanítványa, majd Walt Whitman hatására szabad verseket írt. A háborús években a lövészárkok poklában élő katonák szenvedéseit fejezte ki, későbbi verseiben az ifjúság iránt érzett nosztalgia és az emberi lét vigasztalanságának szomorúsága van jelen. 1931-ben A néma őrült arca, 1941-ben Himnusz a mosolyhoz címmel adta közre versesköteteit. Római kaland (1933) című regénye Augustus császár korában játszódik, első díjat nyert az Athenaeum regénypályázatán. Néro és a VII/A (1935) című regénye finom lélektani érzékkel ábrázolja a harmincas évek iskolai életét. A húszas és harmincas évek legtermékenyebb irodalomkritikusai közé tartozott. Első nagyobb tanulmánya, a Nyugatban 1925-ben megjelent Örök dolgok felé a tiszta irodalom mellett, más tanulmányaiban a „nyugatos” elvek fenntartása mellett, az izmusok ellen érvel. A Nyugat 1925-ben meghirdetett tanulmánypályázatán Ady Endre című pályaműve nyerte el a harmadik díjat. A második díjas Kardos László Karinthy Frigyes című tanulmánya volt, az első díjat nem adták ki.” (Nyugat)