Leírás

II. RÁKÓCZI Ferenc (1676-1735) sajátkezűleg aláírt, magyar nyelvű pátense Keczer Sándor tartományi hadbiztosnak utasítva őt Kemény Simon és a többi főúr lovainak megfelelő legelőhöz juttatásáról. Rákóczi erdélyi főurak (a Kemény és a Bethlen család) értékes lovainak legeltetéséről rendelkezik. Utasítja a tartományi hadbiztost, hogy mivel a nevezett főuraknak (Kemény Simonnak, Kemény János özvegyének és Bethlen Mihálynénak) értékes mén- és paripalovaik vannak, ezeket nem hajthatják ki a falvak közös legelőire a többi, közönséges állattal együtt. Rákóczi elrendeli, hogy a katonai beszállásolásuk (inkvártélyozás) helyszínén hasítsanak ki számukra külön, lezárt füves területeket, amelyeket kizárólag ezeknek a kiváló lovaknak tartanak fenn. Rákóczi egy nagyon fontos kitételt is tesz: mindezt úgy kell megoldani, hogy a „Földes Urak, vagy Lakos Szegénység discommoduma [kára] nélkül” történjen. Kelt: Ipolykövesd, 1708. június 21. 1 lev. 2 beírt oldal. A hátoldalon Keczer Sándor tartományi hadbiztosnak szóló címzés. A bal alsó sarokban II. Rákóczi Ferenc „F. Rákóczi” gyönyörű lendületes aláírása. A pátens ellenjegyzőjének aláírta Labsánszky János a szenátusi kancellária igazgatója. Lejjebb Aszalay Ferenc az udvari kancellária jegyzőjének, a fejedelem legfőbb belső titkárának autográf aláírása. Keczer Sándort 1707-1708 körül nevezték ki tartományi hadbiztosnak (provincialis commissariusnak). Az ő feladata volt a hadsereg logisztikájának, élelmezésének és – ahogy ez a levél is ékesen bizonyítja – a beszállásolásnak és az elit lovak elhelyezésének a megszervezése az adott régióban. A lipóci Keczer család az egyik legősibb Sáros vármegyei család volt. Keczer Sándor 1694-től Sáros vármegye alispánjaként szolgált, majd csatlakozott a Rákóczi-szabadságharchoz. A pátens a sorsdöntő trencséni csata (augusztus 3.) előtt bő egy hónappal íródott. 1708 kora nyarán Rákóczi egy hatalmas, döntőnek szánt hadjáratra készült. A cél eredetileg nem Trencsén volt, hanem Szilézia és Morvaország, hogy elősegítse a porosz trónörökös (Frigyes Vilmos) magyar királlyá választását. Ehhez a tervhez a kuruc fősereget a Felvidéken (a Vág és az Ipoly völgyében) vonta össze. Ipolykövesd – a pátens kiállításának helye – ezen a felvonulási útvonalon fekszik. A 15 ezer fős hadsereg több ezer lóval táborozott a térségben, a legeltetés problémás volt. 1708-ra Erdély jelentős része újra császári (labanc) kézre került (Rabuțint és csapatait nem tudták kiverni). A Rákóczihoz hű erdélyi főurak kénytelenek voltak elhagyni birtokaikat, és udvartartásukkal, megmaradt értékeikkel – köztük a legértékesebb erdélyi tenyészlovakkal és hátasokkal – a Fejedelem táborába menekültek. Ez az erdélyi „emigráció” Rákóczi főseregével együtt mozgott a Felvidéken. Rákóczi és hadbiztosa (Keczer Sándor) pontosan tudták, hogy a közelgő hosszú meneteléshez és a várható csatákhoz az elit lovakat kiváló kondícióban kell tartani. A könnyűlovasság mégis gyengének bizonyult a trencséni csatában a császári nehézlovassággal szemben. Rákóczi, látva a lovassága megingását és a kialakuló káoszt, maga vágtatott előre, hogy személyes jelenlétével állítsa meg a menekülőket. Eközben egy sáncon (vagy árkon) akart átugratni, de a lova megbotlott, és a Fejedelem hatalmasat esett, eszméletét vesztve zuhant a földre. A seregben azonnal végigsöpört a pletyka: “Meghalt a Fejedelem!” II. Rákóczi Ferenc ezen pátense fontos kordokumentuma a szabadságharc lóügyének.