Leírás
Az újesztendő első napja verőfényes. Mínusz három fok. Napsütés. A Gugger-hegy átlóján megyek le a völgybe. Ez a séta már olyan, mint a börtönudvaron a körözés.
Az emberek lelkében zavar, indulat, tájékozatlanság. Mibe hull a világ? Háborúba, vagy a kettészakadás örvényébe? Vagy lehet a végén valamilyen megegyezés, enyhülés, béke-féle állapot? A szovjeteknek most nem érdeke a háború; ez minden, amibe ilyen reménykedés kapaszkodhat. De addig itt sok érték pusztul.
Az esztendő utolsó napjának délutánján Bethlen Margit látogat meg. Férjéről három éve semmi hír. Azt sem tudja él-e? Most hetvenhárom éves Bethlen.
Mikor menni készül, előveszi retiküljéből férje vastag, duplafedeles, régimódi aranyóráját. Ez olyan apa-óra; az én apámnak is ilyen órája volt. Az asszony keményen, sopánkodás nélkül viseli nehéz sorsát. Jó fajta ez, van tartása.






