Leírás

Bozóky István (1763–1844) református tanár, később igazgató és jegyző volt, aki jelentős szerepet vállalt a korabeli művelődésben. Nemcsak Lafontaine-t fordított, hanem pedagógiai munkákat és tankönyveket is írt (pl. A magyar helyesírásnak és szóejtésnek főbb szabályai). Az ő munkássága tipikus példája a korszak „polihisztor” tanárainak, akik a német nyelvű bestsellerek magyarításával próbálták a magyar olvasóközönséget – különösen a női olvasókat – a magyar nyelvű irodalomhoz szoktatni.

A 18-19. század fordulóján August Lafontaine volt a „szentimentális lektűr királya”. Művei (több mint 150 regény) Európa-szerte, így Magyarországon is hihetetlenül népszerűek voltak. Kazinczy Ferenc és a “fentebb stíl” hívei gyakran kritikával illették ezeket a műveket sekélyességük miatt, de elismerték, hogy ezek tanították meg olvasni a szélesebb közönséget.

Széphalom Kazinczy Ferenc birtoka (korábban Bányácska) volt, amelyet ő nevezett el így, és a magyar irodalmi élet egyik szimbolikus központjává vált. Azonban Széphalmon ebben az időben nem működött hivatalos, kereskedelmi nyomda. A „Szép-Halom” mint kiadási hely megjelölése a címlapon így valószínűleg fiktív impresszum (kiadói álnév) vagy tiszteletadás volt a nyelvújító Kazinczy és köre felé. A kutatások szerint a könyv ténylegesen máshol (feltehetően kassai vagy pozsonyi nyomdában, esetleg a Landerer-nyomdában) készülhetett, de a szellemisége miatt ezt a helyszínt tüntették fel rajta. Ez a gesztus is jelzi, hogy Bozóky István munkája a Kazinczy-féle irodalmi törekvések vonzáskörzetében, vagy legalábbis annak tiszteletével született.