Jérôme Tharaud 1899-ben járt először Magyarországon, mint az École normale supérieure-nek, Párizs egyik legrangosabb felsőoktatási intézményének friss diplomása. Budapestre kerül, az egykori Eötvös Kollégiumba (ma: ELTE Eötvös József Collegium), francia lektornak, ahol lelkesen látja el a jövő franciatanárait tudásanyaggal négy éven át.

A bolsevista uralom bukását követően újra Magyarországra látogat, ahol elmélyülten kutatja a kommünhöz vezető előzményeket. Tapasztalatait a Revue des deux Mondes-ban jelenteti meg három grandiózus cikkben, melyet később Quand Israël est roi (Amikor Izrael a király) címmel könyv alakban is kiad.

A mű számos nyelven megjelent, magyarul a Tormay Cécile által szerkesztett Napkelet hozta le 1924-ben az eredeti cikksorozat mintájára, három részben. Hitler hatalomra jutása után a szerzőpáros a nemzetiszocialista Németországba is ellátogatott, ottani tapasztalataikat Quand Israël n’est plus roi (Ha már nem Izrael a király) című 1933-as könyvükben összegezték.

Jérôme Tharaud Magyarország és a magyarság iránt érzett szimpátiája leplezetlenül felszínre kerül a könyv egészében, behatóan ismerte hazánk történelmét, tanulmányozta kultúránkat, bejárta Magyarország minden rejtett zugát (ezekből a tanulmányutakból született meg A kereszt árnyéka c. zseniális regény is). Külföldi írótól szokatlan felkészültséggel írta meg ezt az irodalmi magasságokba repítő, a történelmi távlatokat is olvasmányosan elénk táró, de útikönyvnek sem utolsó, stílusosan megírt dolgozatát.