A Tévelygő Izrael című mű egy polemikus teológiai irat, amely levelezés formájában igyekszik bemutatni a zsidóság történelmi és vallási sorsát a keresztény kinyilatkoztatás fényében. A szöveg huszonhét egymásra épülő levélből áll, melyekben Sámuel nevű marokkói rabbi írásban fordul Izsák rabbihoz. A levelek mindegyike egy-egy kérdést vizsgál a zsidó nép állapotával, vallásával, illetve Istenhez fűződő viszonyával kapcsolatban.

A mű alapvető kérdése az, miért tart még mindig a zsidó nép száműzetése, miért sújtja őket Isten haragja, és mi lehet ennek az oka az Írás tanúsága szerint. A levelek sorra veszik a zsidóság történelmi bűneit – a bálványimádást, a próféták megölését, a törvény megszegését –, majd fokozatosan eljutnak ahhoz a megállapításhoz, hogy a legsúlyosabb vétek az „Igaz” eladása volt, akit a szerző Jézussal azonosít. E bűn miatt – érvel a levélíró –, a zsidóság örök száműzetésben marad és nem térhet vissza az ígéret földjére, mivel elvetette a Messiást, aki már eljött.

A mű gondolatmenete a zsidó és keresztény kinyilatkoztatás közötti viszonyt a krisztusi beteljesedés elve alapján értelmezi. A szerző az Ószövetség számos prófétai szakaszát – különösen Dániel, Izajás, Zakariás, Ámosz és Malakiás könyveit – keresztény módon magyarázza, azt bizonyítva, hogy e próféciák Jézus személyében teljesedtek be. Az első levelekben a zsidóság „vak” és „megtévedt” állapotát fejtegeti, majd a későbbi levelekben részletesen kifejti Krisztus eljövetelét, szenvedését, halálát, mennybemenetelét és második eljövetelét – mindezt a zsidóság szent könyveinek tükrében.

A mű egyik kulcsgondolata, hogy a zsidó nép nem ismerte fel Krisztust, ezért maradt örök szórványban, míg a keresztény népek – az „új Izrael” – örökölték az ígéreteket. A levélíró többször kifejezi bűnbánatát, félelmeit és vágyát a megvilágosodásra, ugyanakkor az érvelés végig a keresztény teológia álláspontját képviseli, mintegy „belső zsidó hangon” megszólaltatva a megtérés logikáját.

Formailag a mű egy teológiai dialógus és apologetikai értekezés keveréke. Nyelve biblikus fordulatokban gazdag, felépítése fokozatosan vezet a bűn felismerésétől a krisztusi igazság elfogadásáig. A szerző célja nem pusztán a polémia, hanem az, hogy az Ószövetségből kiindulva alátámassza Krisztus messiási mivoltát és a zsidóság történelmi tévelygésének okát.

Összességében a Tévelygő Izrael egy konverziós apológia, amely a zsidó hit válságát és a keresztény igazság felismerését teológiai és történeti síkon fejti ki. A levelek stílusa filozófikus, vallomásos és didaktikus; az egész mű egységesen azt a gondolatot hordozza, hogy a zsidóság hitbéli vaksága csak a megtestesült Istenben, Krisztusban oldható fel.